Elekes Györgyi 2010, Sajókaza (Magyarország Felfedezése fotópályázat 1. díj 2012)
Elekes Györgyi 2010, Sajókaza (Magyarország Felfedezése fotópályázat 1. díj 2012)


2013-ban indult útjára a Szociálpedagógia folyóirat, Sárkány Péter kezdeményezésének köszönhetően. A folyóirat kiemelt célja volt és maradt, hogy a magyar felsőoktatásban helyét régóta megtaláló, de a tudományos diskurzusban némileg háttérbe szorított szociálpedagógia számára fórumot teremtsen. Magától értetődő igény volt ez, a kérdés inkább csak az, miért ilyen későn követte a tudomány a felsőoktatási gyakorlatot? Biztos választ nem adhatunk, de bizonyára szerepet játszott ebben, hogy hazánkban a szociális problémák körüli viták a szociológiai kérdésfeltevések mentén, a rendszerváltás előtti társadalomkritikai mozgalmakból kiindulva szerveződtek, az egyetemi képzésen belül pedig a szociális munka és a szociálpolitika szakokhoz csatornázódtak be. A szociálpedagógia képzés iránti igény ezzel szemben a tanítóképző és tanárképző főiskolákon volt erős, amelyek természetszerűleg a pedagógiai folyóiratok felé orientálódtak. Ehhez járult még, hogy a szaknak a legutóbbi évekig nem volt mesteri képzési kimenete, ami megint csak oda vezetett, hogy a kutatás, illetve a tudományos pálya iránt elkötelezett hallgatók idővel a társadalomtudományi, pedagógiai, esetleg más, pl. pszichológiai diszciplínák felé fordultak. A szociálpedagógia szakon oktató kollégák maguk is jellemzően más-más tudományterület felől érkeztek, megtartva kapcsolataikat az ottani folyóiratokkal.

Úgy véljük, hogy ez a fajta tudományterületi heterogenitás éppúgy lehet hátrány, mint előny. Hátrány, ha abból indulunk ki, hogy a szakot kísérő tudományos munkák szétszóródnak, illetve belefolyva más tudományterületek diskurzusaiba, elveszítik önállóságukat. Ugyanakkor előny is, hiszen egy rendkívül rugalmas, számtalan témára és megközelítésmódra nyitott fórumot teremthet. A folyóirat indulásával az utóbbi mellett tette le a voksát. S bár az elmúlt alig öt esztendő alapján elhamarkodott lenne sikerről beszélni, tény, hogy rendkívül szerteágazó tematikák kaptak hangot, a szerzők pedig egyebek mellett a filozófia, a szociológia, a pszichológia, a földrajz, a művészettörténet területéről érkezve valódi tudományközi párbeszédet valósítottak meg.

Az elmúlt öt év során kikristályosodtak a szerkesztési alapelvek is. Ilyen mindenekelőtt a bírálati folyamat, amely során külön figyelmet fordítunk arra, hogy a szakmai opponens mellett egy szociálpedagógiában jártas, de más tudományterületről érkező szakember is véleményezze az írásokat. Utóbbit azért tartjuk fontosnak, mert csak így biztosítható, hogy a szövegek valóban érthetőek legyenek a nem tudományterületi olvasó számára is. A másik törekvést a lap rovatszerkezete adja. Ebben a tanulmányok mellett létezik egy Mappa rovat is, mely helyett biztosít a gyakorlati esetleírásoknak. Mindezt azért, mert nem szeretnénk elveszíteni a szociálpedagógia azon képességét, hogy az akadémiai kutatások eredményeit a mindennapi szakmai munkában is tudja kamatoztatni. Ez az egykori főiskolai hagyomány egyébiránt egyre nagyobb szerepet kap a tudományegyetemek profiljában is (lásd pl. duális képzés). Harmadik alapelvként a tematikus számok minél nagyobb arányát fogalmaztuk meg. Ez a törekvés volt az, amely 2017-ben a folyóirat arculati és szerkezeti megújulásához is elvezetett.

A tematikus számok révén ugyanis egy-egy folyóiratszám már önálló kötetként, az adott témának tanulmánykötet igényű összefoglalásaként is értelmezhetővé vált, mint pl. a "Logoterápia és egzisztenciaanalízis" vagy a "Múzeumpedagógia" számok. Ugyanakkor az ilyen jellegű összefoglalások az adott szakterületnek mélyebb ismeretét követelték meg a szerkesztőktől is. Ezért 2017-től az ilyen tematikus számok esetében a folyóirat főszerkesztője hivatalos vendégszerkesztőt is felkér (ez a gyakorlat kimondatlanul ugyan, de korábban is létezett, lásd lenn, a folyóirat számok összefoglalását), illetve a borítón megjelenő tematikus címet is kap a munka. Az első ilyen jellegű kötetet "Diskurzusok, horizontok" címmel Mándi Nikoletta szerkesztette. A kötetjelleget a témához kapcsolódó borítókép is erősíti. A folyóiratlapszámokról a kötetek felé való elmozdulást immár a számozással is igyekszünk kifejezni. Így 2018-tól már csak egy sorszám szerepel majd, amely sorszámot a 2013-ban megjelent első lapszámtól számítjuk. A tematikus kötetek felé való hangsúlyosabb elmozdulás ugyanakkor nem jelenti azt, hogy ne lenne lehetőség önálló tanulmányokkal jelentkezni. Ezen tanulmányokat - miként erre a most kézben tartott 11. kötet is példa - a korábbi rovatok rendszerét követve, változatlan szerkesztési elvek mentén adjuk közre.

Sárkány Péter - Tamáska Máté (11. kötet / 2018 előszó)